Sziasztok!
Igen mindenki jól látja egy autós cikk következik egy lámpás blogon.
Ennek több oka is van. Egyik, hogy mindig is elég fontos szerepet töltöttek be az autók az életemben, igaz mostanában nincs sok szerencsém velük. Az idei mérleg 4 hónap alatt egy hengerfej tömítést elfújt Volvo S70 T5 és egy menet közben leállt Sharan TDI asszonnyal gyerekkel ahogy a legjobb egy két hete vásárolt autónál.
Figyelem! Előre szólok ez hosszú lesz és akit nem érdekel az ilyen téma annak fárasztó lehet.
Na de kezdjük az elején. 2005 a jogsim éve. Első autónak 21 évesen beleugrottam egy szép svájci frankos hiteles 4 éves VW Poloba. Volt benne 58000 km így relatíve új autó volt. Másfél évig volt nálam és nem igazán kellett rá költeni. Olajcsere fékbetétek ilyesmi. Kapott egy 60/40mm-es ültetést és 15-ös alufelniket amitől egész jó kis gokart lett a kissé vérszegény 1.4-es benzines motor ellenére is. 75 lóerő akarta szétszakítani :D
2007 elején kezdtek felkúszni a havi törlesztő részletek így úgy döntöttem inkább szabadulok a hitelből. Bő fél milliós buktával szálltam ki belőle de azt hiszem ez csak rosszabb lett volna ha benne maradok. Mivel jórészt hitelre vettem így az eladás után nem volt megtakarított pénzem. Ezért nagyon olcsó megoldás kellett. Öcsém akkor szerelmesedett bele a TC1-es 73-as (ha jól emlékszem) Ford Taunusba amit meg is vett, hogy majd jól felújítja. (Nem sikerült) Innen nekem is elkezdtek Fordos ismerőseim lenni és eldőlt, hogy egy Sierra lesz az utód. Akkor még volt belőlük így ahogy felütöttem a hahut meg is vettem az akkor kínált egyetlen klímásat 250000 Ft-ért.
A Ford Sierra találkozók akkoriban mindig gumifüsttel jártak :D
Érdekes egy összeállítás volt mivel volt benne ABS, 4 tárcsafék, klíma, de se elektromos ablak se szervó. 2 literes 8 szelepes SOHC (Pinto) motor hajtotta 101 lóerővel és itt indultam el a hátulkaparós autók lejtőjén. Még mindig túl fiatal és hülye voltam, hogy belássam először a jó állapotot kellene elérni az autónál és utána jöhet a tuning. Ez volt az első öregebb autóm hiszen akkor 21 éves volt és oda kellett volna figyelni az intő jelekre. Küszöbök, padlólemez rohadása. Ebbe az autóba sok pénzt locsoltam, kapott sperr difit, IS vezérműtengelyt ami ugyanennek a motornak egy 15 lóerővel erősebb változatából származott, RS optikai elemeket de végül behúztak átvertek a szerelők, majd alig tudtam visszaszerezni az autómat mert mindig leráztak, nem értek rá és rengeteg alkatrészem is eltűnt. Az állapota sokat romlott a karosszériának miközben nem is tudtam használni.
Összegyűjtöttem némi pénzt és másik autót akartam venni ismét. Itt 2008 elejét írtuk. Ha már a Sierra előrelépés volt lóerőben akkor lépjünk újra tovább. Itt jön a címben szereplő Scorpio. Álmom volt a V6 és sikerült találnom egy 2.9 V6 benzines példányt amit 260000 Ft-ért meg is vettem.
Első látásra... Igen nekem is feltűnt a színkülönbség az ajtóknál de több érv is mellette szólt. 1990-es évjárat volt ahol frissítettek pár dolgot rajta. Tudni kell, hogy a Scorpio a Sierra nagyon közeli rokona. A padlólemez, futómű és hajtás nagy része megegyezik vagy nagyon hasonlít rá ezért jól legózható. Bár inkább Sierrába szoktak Scorpio futómű elemeket rakni akik szeretnek csapatni mivel mindene nagyobb és erősebb.
Ez a konkrét példány gyakorlatilag full extrás volt. És ami meglepőbb, hogy minden extra működött benne aminek igen hosszú listája volt. Apróbb visszajelző izzók és ablakemelő kapcsoló világítások nem működtek csak, de ezeket mind orvosoltam apránként. Műszercsoportot és kapcsolókat bontottam szét hogy minden egyes kis lámpa működjön a műszerfealon. Mivel ebben a 12 szelepes 145 lóerős 2.9 V6 motor volt két dolog hiányzott amivel több lehetett volna. A 24 szelepes Cosworth V6 és egy sperr difi. Vagy a 12 szelepes motorhoz az összkerék hajtás.
A Ford ezzel a modellel próbált részesedést nyerni az 5-ös BMW és az E-Merci piacából. 85-ben kezték gyártani és ez volt az első olyan autó ami alapfelszereltségben tartalmazta a 4 tárcsaféket ABS-el. Egyik kitétele volt a tervezőknek, hogy mindkét konkurensnél nagyobb hátsó lábtérrel rendelkezzen. Ez sikerült is és gyakorlatilag a 182 cm-es magasságommal ha fetrengősre állítottam az ülést akkor is keresztbe tudtam tenni a lábam magam mögött. és 5 embernek sem volt kényelmetlen lenyomni a Komárom-Miskolc távot.
Iszonyat kényelmes bőrfotelek voltak benne és 90-es autó létére olyan extrákkal rendelkezett mint a klíma, szélvédő fűtés, tempomat, ülésfűtés, fedélzeti computer, összes elektromos ablak, elektromos napfénytető, motoros ülések légpárnás gerinctámasszal. Még a hátsó ülések támlái is motorosan dönthetőek voltak. Ez már a 90-es évek luxusa.
Első sorban manuális váltósat szerettem volna de mivel a 2.9 V6 fontosabb szempont volt így nem válogathattam és automata lett. Az általános állapot miatt megérte. Úgy voltam vele ha megszokom jó lesz ha valami baja lesz kicserélem manuálisra. Gondoltam én...
Mivel öcsémnek bevásároltunk a Taunushoz egy 2.9 V6-ot T9 manuális váltóval egy vastelepről egy törött Scorpioból úgy voltam vele hogy ha megkotlik az automata ott a váltó arról. Öcsém 1 hónap után úgy érezte el kell adnia a manuális váltót mivel az automata működik és meg is szerettem. Egy héttel ezután természetesen jöttek a gondok és elindultam a Ford váltók alapos megismerésének útján. Az első hibajelenségek úgy mutatkoztak, hogy előzéshez szépen visszaváltott a kickdown hatására és húzott az autó ahogy kell viszont ahogy elért egészen tiltásig nem váltott feljebb. Mondanom sem kell ez előzés közben elég kellemetlen, hogy nem gyorsul tovább. Elvettem a gázt és hatalmas rántással betette a következő fokozatot. Váltó olaj szintet szakszerűen járó és üzemmeleg motornál ellenőriztem és normális volt szép piros színnel. használtam tovább az autót és még egy héttel később úgy döntött a 4. fokozat hogy könnyes búcsút vesz tőlem. Munkába menet ahogy városhatáron kívülre értem 3-as után üresbe tette magát a váltó. ha visszalassítottam 70 alá akkor visszatette a 3-ast. Megálltam váltóolajat ellenőrizni és ismét minden rendben volt. Két opcióm volt vagy megyek 65-el vagy nyomom neki 3-asban és amíg nyomom nem vált üresbe. Innen tudom hogy valahol 200-nál van a 3-as vége de ez természetesen német autópályán történt és már el is évült. vagy csak rossz álom volt :) Begurultam melóba. próbáltam fix 3-ast kapcsolni a váltón de akkor is kitette üresbe. Majd rájöttem ha kicsit nyomom a gázt épp annyira hogy enyhén húzzon az autó akkor nem rak üreset hanem marad 3-asban. Így vitorláztam el később Pestre ahol egy ford klubtag szerelő azt mondta ő meg tudja az automatát javítani. 1 hónapig ott állt az autó és nem történt vele semmi. Elegem lett és elmentem érte majd nem autópályán hazavitorláztam vele Miskolcra és addig az egyre jobban rohadó Sierrával jártam. Találtam egy törött Scorpiot Eger mellett így a hegyen át elmentem öcsémmel kivadászni egy manuális váltót egy 2.4-es V6 alól. Ez lényegében ugyanaz a motor volt kisebb hengerűrtartalommal. A bácsi akié volt elaludt és egy árokban tetőre borult vele. Az autó 1-2 éve a kertben állt és benőtte a fű. Akna nincs. Jól indul a dolog. Én azt hittem 2-3 óra és megyünk haza. A földön a fűben fetrengve reggel 9-től délután 5-re sikerült kiműteni a váltót és kardánt mivel az automata hosszabb volt és ahhoz rövidebb kardán tartozott. Marhára elfáradtunk. Ez egy korábbi Granadákba is szerelt T9 váltó volt öntöttvas házzal és levehető haranggal. Ez később még fontos szerepet játszik. A váltó kihajtásba elfelejtettem hogy bele kellene dugni a kardán elejét és a szerpentin nagy úr szépen lehet kanyarogni hazafelé a hegyen így a váltóolaj nagy része a kihajtásnál a Sierra csomagtartójában landolt átáztatva a kárpitokat. Ezt félúton vettem észre mert felfigyeltem az erős olajszagra. Hurrá!
Otthon nekifogtunk a projektnek.
Sierra, letakarva a Taunus, és hátul a garázsban a Scorpio
A váltó leszedéshez le kell venni a kupufogót. Ha már lent van indítsuk be milyen hangja van egy V6-nak mindenféle fölösleges dobok nélkül :D
Mivel a két leömlőt összekötő cső a váltóharang alatt fut keresztbe. Ezzel az a probléma támadt, hogy a leömlőhöz csatlakozó csavarok teljesen össze vannak rohadva és valaki már elnyalta őket kör alakúra. Sebaj levesszük a jobb oldali hengersor leömlőjét és kijátsszuk azzal együtt. Mi baj lehet?
A 3-as hengernél nem láttunk leömlő csavarokat ellenben annál több kormot. A két csavar ennél a portnál tőbe bele volt törve a hengerfejbe.
Na akkor most mi lesz? Így nem jön ki a váltó. Ki kell szedni a motort váltóval együtte előre és akkor hozzá lehet férni a kipuffogóhoz és leműteni valamint kiszedni a betört csavarokat. Körbekérdeztem Sierra fórumon és egy debreceni srác volt olyan kedves, hogy kölcsönadta a motorkiemelő zsiráfját és még el is hozta nekem Miskolcra. Ezer köszönet!
Soha semmilyen autószerelési tanulmányaim nem voltak egyszerűen szerettem a mechanikát így vettem Scorpio szerelési kézikönyveket angol és magyar nyelvűt is és nekiláttam a projektnek ami sokkal nagyobbra nőtte ki magát mint egy váltócsere.
Mai szemmel nem is annyira zsúfolt mint akkor gondoltam a motortet.
Kicsit már szellősebb.
Valakit ma akasztanak :)
Motor és váltó kint, az autó megkönnyebbült 250 kilótól kb. Apám nyakába meg landolt vagy 2 liter ATF olaj mert ő az aknából irányította a váltót és igen megint megfeledkeztünk a kihajtás ledugózásáról.
Motor kint és ha már kint akkor könnyebb csinálni némi karbantartást is.
Szelepfedél, olajteknő és szívósor tömítés csere, főtengely szimmeringek cseréje. És ha már lent a szelepfedél miért ne állítsunk szelephézagot? A válasz azért mert ez egy hidrotőkés verziója volt ennek a motornak de mivel volt hidrotőke nélküli is ezért találtam beállítási adatokat csak akkor még nem tudtam, hogy a hidróson is rajta hagyták a hézagállító csavarokat és utólag tudtam meg. De mire erre rájöttem már késő volt. szanaszét lett állítgatva. Mivel a motor forgatásával mindig egy kis olajat kipréseltem a hidrotőkékből minden egyes alkalommal ahogy körbeértem az összes szelepen újra megmérve teljesen más hézagokat tapasztaltam. Mivel már jól megszivattam magam nem lehetett mit tenni. Másfél napig szelephézagot állítottam körbe-körbe. Viszont ennek eredményeként a kopásból adódó sok munkát amit a hidróknak kellett végeznie szinte nullára redukáltam ezért később ez lett az összes általam ismert ilyen motor közül a legszebb járású. Mindegyikben kattogtak a hidrotőkék és mindenki meg volt lepődve, hogy ebben miért nem. Szóval végülis csak megérte a másfél nap szívás de azért közben az összes német tervező csuklott amíg nem láttam hol a vége.
Hardytárcsa már akkor is kissé nehezen fellelhető darab volt így szerencsére kiderült a Lada Niváé pont megegyezik vele így egy olyan került bele.
Ha már lúd legyen kövér, megvettem az új vezérmű készletet is hozzá de igazából felesleges volt mert nagyon rendben volt az is. De ha egyszer megvettem bele is építettem. A főtengely szíjtárcsához gyártottunk saját lehúzó szerszámot hulladék vasból.
Közben sikerült szereznem csak a 24 szelepes Cosworth-ban található 4 küllős kormányt ami sokkal jobban nézett ki mint a buta 2 küllős.
Kiszedtem az automatához tartozó fékpedált és választókart valamint elbúcsúztam a géptetőt elcsúfító hatalmas skorpió matricától is.
A másik motorról levettem a szívósort és lefestettem. Majd a kiemelkedő bordákról lecsiszoltam a festéket. Szerintem jól nézett ki.
Sajnos ez a szívósor nem kerülhetett fel mert kiderült Fordék sok apróságon változtattak a motoron 89-ben és a másik motor korábbi volt. Többek között a régi benzinhíd a szívósor három lábát körbejárva juttatta el az anyagot az injektorokhoz. Az enyémben viszont a szívósor és a motor közé egy szendvicsként rakták be és a két hengersor szívócsonkjai között futott hosszában a benzin. Emiatt a régi szívósornak annyival magasabb volt a lába amilyen vastag a benzinhíd az újon. Így a csavarok rövidek voltak és túl magasra került a szívósor teteje is. Újabb infóval lettem gazdagabb amire soha életemben nem lesz szükségem.
De legalább Robi barátom megígérte hogy ha Dijósjenőn megyünk egy kört az autóval és hiányzik vizuálisan az élményből a festett szívósorom akkor ő addig fogja majd az ölében. Roppant kedves gesztus :)
Itt már kezd motor alakja lenni de még becsúszott egy váltótartó bak csere is.
A gyári szegecseket leflexelve utána csavarral lehet rögzíteni a másik gumibakot.
Ezek után Elkezdhettem visszaműteni a motort és a leömlők hőpajzsai is kaptak egy festést.
Délután indulni kellett volna vissza Győrbe Miskolcról de nem indult az autó. Az automata váltó kábelkötegét benne hagytam mert abban volt a tolató lámpa kapcsoló vezetéke valamint a fokozatérzékelő vezetékein létre kellett hozni a P állást hogy azt higgye az autó P-ben van mert csak abban enged indítani. Ez sikerült is de valami nem stimmelt így az utolsó pillanatban szóltam egy kollégának aki szintén a közelből járt Győrbe dolgozni, hogy vigyen el. 3 napig ezen morfondíroztam mire megint hazamehettem. Aztán egyből meglett, hogy a váltó kábelkötegén is volt egy vezeték ami testre ment és azt elfelejtettem bármihez rögzíteni. Valószínű így nem volt mihez képest és nem tudta hogy P-ben van. Ezután elsőre röffent és az a boldogság leírhatatlan volt. Hát még amikor sebességbe raktam és megmozdult.
Első próbakör után:
És itt már Győrben a megérdemelt Cosworth Scorpio felniken:
Azt hittétek innentől már minden happy és csak élvezni kell az autót és ennyi a sztori?
Nem!
Kb 1000 km megtétele után furcsa volt a kuplung érzése és nem mindig ott volt a nyomáspont valamint fura zörgő hangok jöttek a váltó felől. Nincs mese, le kell venni a váltót. De most már szerencsére nem motorral együtt és előre. A rendberakott kipuffogó és a nem olyan rég mozgatott csavarok könnyen adták magukat. Most jön képbe a cserélhető harang a T9 váltón. Valószínűleg akitől vettem a váltót ő is cserélte már és nem vette figyelembe, hogy a 4 hengeres T9 váltónak rövidebb a nyelestengelye mint a V6-nak és szépen V6 haranggal feltették a 4 hengeresre való váltót és én gyanútlanul feltettem az enyémre. A nyelestengely vége nem ért bele a főtengely végébe a támcsapágyba és így az ott kalimpált amivel a váltóban lévő nyelestengely csapágyat gyönyörűen szét is verte.
Szóval váltó le, kuplung kuka, lendkerék felköszörültet, nyelestengely csapágy kuka, és szereztem belevaló nyelestengelyt, valamint a kardán felfüggesztését is felújítottam tökéletesen passzoló transit gumiággyal és csapággyal.
A Scorpio sok szempontból elvette az autószerelési szüzességem. Pl itt szedtem szét először váltót.
A 3-4-es fokozat szinkronját egy élmény volt 3x összerakni de végül sikerült. Na így kell ennek kilógnia normálisan.
Felkerült a váltó ismét, majd a porvédő lemez beleért a lendkerékbe így azzal még kicsit matekozni kellett de sikerült megoldani. ügyesen alulról megegyengetve egy bazi hosszú csavarhúzóval.
Újra az utakat róhatja és élvezhettem megint a kényelmét.
"Na végre vége ennek a rohadt hosszú irománynak ...." Hittétek.
Fél évig kb nyugalmam volt.
Csak egy kuplungbowden szakadás volt ami megzavarta 10 percre a nyugalmam és egy kipufogó csőtörés.
A bowdenre tanár úr én készültem mivel a váltóval kibontott darabot raktam be vettem a biztonság kedvéért egy újat is és pár hónapig a csomagtartóban hánykolódott. Aztán egyszer indulunk vásárolni Anyámmal és öcsémet is vittük melóba. Persze kettes után beesik a pedál és üresben begurultam a benzinkútra. Öcsém kérdezte hívjon taxit magának mert elkésik? Mondom minek. Itt az emelő, bowden meg egy pokróc a földre. 10 perc és mentünk is tovább.
A másik baki Komáromból Miskolcra munkásjárat üzemmódban jöttünk és siettünk, hogy Tibi kollégánk elérje a fél 10-es Nyíregyházi vonatot. Autópálya, belső sáv, Eger környéke. Az autó hangja mélyebb lett és feltünően villogtatnak a mögöttem jövők. Lehúzódtam és amikor már csak 30-al gurultam hallottam a csövet a földön húzom. Gondolom a sötétben szép szikrákat szórhatott 130-nál. Na meg frászt is kaphattak, hogy nem szeretnének egy elszabadult hátsó dobot maguk alá kapni. A közép ás hátsó dob között a cső eltört a hegesztésnél. A rendszer eleje egyensúlyban maradt de a hátsó dob előre néző csővel leért. Még jó, hogy nem votl semmi kátyú mert úgy letépte volna a p-csába lökháríóval együtt. Félreálltam, alánéztem. Szerencsére pont ott volt az egri lehajtó. Ott lementem és megálltam. Kiszálltunk mind az 5-en. A közelben állt egy rendőrautó és ők kézi refivel odavilágítottak. Mondom pont jó legalább látok :) Mikor meglátta, hogy mászok a kocsi alá lekapcsolta... Elvágtam a gumi felfüggesztőt majd az első kukába kidobtam a dobot mivel már az is közel volt a cseréhez. És Tibi így is elérte a vonatot csak fél óra helyett 15 percet kellett várnia, pedig nagyon kétségbe volt esve.
Hátsó dob nélkül elég vérmes hangja volt amíg nem szereztem újat:
Szóval a következő váltós cumi a kicserélt nyelestengellyel történt. Fél év telt el a legutolsó váltóleszedés óta szóval már túl hosszú ideje volt relatíve gondtalan az együttélésünk. Az tűnt fel hogy kezd furcsa távolsági busz szerű hangja lenni a váltónak és egyre jobban remegett 1, 2, 3 és 5-ös fokozatban. a 4-es teljesen tökéletes volt. Innen leszűrtem hogy csak a nyelestengely fogaskereke lehet a baj ami átadja a hajtást az alsó csoportkeréknek mivel 4-es az 1:1 áttétel így ott nem terheli azt a fogaskereket hanem csak összeköti a nyelestengelyt a kihajtással. Hogyan tovább. Nem fogok mégegy V6 nyelestengelyt találni főleg nem jó állapotút. A sierra 2.3 dízelen hosszú a nyelestengely de annak spirálos a KM-óra ebben meg jeladós van. Így is úgy is váltószétszedés megint. Nem akartam. Vettem egy MT75 V6 váltót ami újabb volt a T9-nél és ennél nem a váltókar padlóba nyomásával bal elöl volt a hátramenet hanem egy gyűrű felhúzásával mint az opelekben jobbra hátra.
A remegés egyre durvábbá vált és Miskolc felé vettem az irányt. Nem akartam hogy a váltó széthulljon alattam így ezt a 300 km-t 4-esben tettem meg amennyire csak lehetett, hogy hazáig kibírja. Majd Debrecenben ajánlottak fel váltókulisszát, és azt, hogy ott meg tudjuk ejteni a váltócserét.
Tesómmal el is indultunk Debrecenbe Ittyu mesterékhez. Sokat eszmecseréltünk megnéztük ki mit tervez a jövőben. Bepakoltunk pár cuccot amit elhoztam (Sperrdifi, 1-2 dolog másoknak.) Meg leszedtük egy MT75 sor4 váltóról a bakot és a km-óra jeladót bár az egyből feltűnt nem lesz jó mert a fogaskerekén sűrűbb fogazat volt.
Úgy voltam hogy maximum ledugózni a lyukat jó lesz fogaskerék nélkül hogy legalább az olaj ne jöjjön ki aztán majd szerzek jót. Áthelyeztük magunkat egy ismerősükhöz ahol fűtött garázsban műveltük a dolgot. Kicsit szűkös volt leférni a scorpi alá az aknába de jobb volt mint valami hideg helyen. T9 fél óra alatt lent volt kardánostól mindennel. Eddig minden simán ment. KM-óra jeladó a T9-ből egyből passzolt az MT75-be patent módon. Ezen csodálkoztam a legnagyobbat. Feltöltöttük olajjal az MT75-öt aztán belőttük a kuplung kiemelővillát hogy jól emeljen ki T9 váltóhoz való vékonyabb lendkerékkel is. Ehhez Egy menetes szárat hegesztettünk a kiemelővilla fix stiftjéhez és csavarral be tudtuk állítani a kiemelést.
Mehet fel a váltó. Itt kezdődött a szopás. Próbáltuk hogy a váltókart tartó szekció rajta volt de úgy nem ment fel. Aztán azt leszedtük és valaki fentről tartotta. Felment a váltó rögzítettük a bakot. Valami nem jó... Nagyon alacsonyan volt a váltókar meg a váltó segge. A bak olyan volt hogy tipikus U alakú MT75 bak csak az egyik fele magasabban volt. Gondolkodtunk ezen aztán megpróbáltuk a T9 bakjával ami sokkal alacsonyabb. Ez volt az újabb gond mert annál meg már az alagúthoz ért a váltó de még nem tudtuk felcsavarozni.
Még jó hogy Fordék nem variáltak sokat a bakok méreteivel...
Már ott tartottunk hogy tegyük vissza a T9-et. aztán jött az ötlet hogy távtartó kell. Közben megérkezett Fecó is. Elmentünk a város másik végébe legyártani az új sínbe csúsztatós csavarokat a hosszabb csavarokkal és a távtartókat. ilyenek lettek:
Így a T9 bakkal lejjebb tudtuk lógatni a váltó seggét annyira, hogy pont jó volt. Kardán egyenesen állt ahogy kell és a váltó nincs alacsonyan sem de az alagútba se ér bele. Kuplungbowden beakasztás jönne de nem akad be. MT75 kiemelővilláján nagyobb a lyuk mint a T9-en így átesett a lyukon a bowden vége. Jó akkor valami legyen. Gyorsan egy anyát bevágtunk ami a bowdenen megakad és nem esik át a lyukon. Olyan nincs hogy nem MT75-el jövök haza. Ilyenkor már bőven volt vagy 8 óra este, de lehet 9 is. A kuplung segédeszköz:
Márnagyonhazaakarokmennicsaktákoljukmegvalahogy.
Önindító menne fel de az MT75 harangján kicsit máshova esett az önindító, így nem esett lyukra az önindító csavarja mert nem passzolt teljesen a porvédő lemezzel. Ezt is utánafaragtuk picit. Fenti harangcsavarokat raktuk volna be végleg de az egyik legfelső nem ment be mivel beszorult egy kábelköteg rögzítőfül a harang meg a motor közé mikor már minden fent. Hülye voltam hogy meghúzás előtt nem néztem szét fenn de már nem lehetett mindent visszacsinálni hogy kivegyük. Tudom nagy kontármunka ez de itthon megoldom a dolgot csak már ott k***a késő volt. Felkerült a kipufogó is közbe meg minden egyéb.
Próba kör következett még indulás előtt. A porvédő lemez pöppet hozzáért a lendkerékhez ezért jó hülye hangja van hallottam már ilyet az előző váltófelrakásomnál. Annyi baj legyen itthon megegyengetem alulról egy jó nagy csavarhúzóval. Vett minden fokozatot hibátlanul. 1x éreztem bizonytalanságot egy 2-esnél de lehet a rövid kar volt szokatlan. Hülye lemezkerregéssel ugyan de hazahozott hibátlan váltásokkal és semmi remegés nem volt kardán és váltó felől szóval minden nagyjából a helyén volt. Km-óra működött viszont most lefelé csalt. Valószínű kis menetemelkedés különbség van a csigán a váltóban. Eddig 4-es 50 volt kb 1100-as fordulat most meg olyan 38 körül van ez. Meg hazafelé 70-80-al ugyanannyi volt a menetidő kb mint odafelé 110-120-al. 12 órányi cumi végül elérte a célját. Én egy másik váltóval mentem haza. A hangulat jó volt közben. Ittyuval szereltünk a többiek meg söröztek és ontották a hülyeséget.
Otthon szétkaptam a T9 váltót, mégis mi történt belül amitől remegett az egész autó. Ahogy sejtettem néhány fogát elhullajtotta a nyelestengely fogaskereke:
Innentől már boldogan teltek a napjaim a Scorpioval. Hamar bekerült a sperrdifi aminek a próbája itt látható:
Mindig meglepődtek ha kicsit elraktam keresztbe valami kanyarban. Senki nem várta egy ekkora öreg hodálytól hogy ilyet is tud.
Egyik kollégámnak úgy megtetszett, hogy ő is vett egyet csak a facelift verziót, meg az övéből a bőr hiányzott.
Hát nem szépen tükröződik a krómon?
Később egy elosztó fedelet kellett még cserélni, majd a Cosworth felniket lecseréltem gyári Ford RS felnikre mivel azok fél collal szélesebbek voltak és sokkal stabilabban viselkedett vele az autó kanyarban.
Ezután a svédek alias Skogenracing.com hatására turbósíáson kezdtem gondolkozni de a turbó megvétele után elfogyott a pénz és a lelkesedés. Pedig szép nagy dögöt sikerült olcsón szereznem. 80000 Ft volt ez a szép KKK K27.
CsigaaaaAztán kompresszor is megfordult nálam 2 db Thunderbird 3.8 SC-ről de végül úgy döntöttem gyári turbós autót veszek mivel megszoktam ennek az erejét.
Így lett az utódja egy Volvo 850 T5 ami az első Volvom volt a 4-ből.
Végezetül legyen itt egy kis őskövület videó az országos Ford találkozó azaz a 2009-es Ford majálisról a szlalompályán való szerencsétlenkedésemről.
Valamint az utolsó velem töltött kép amin találkozóra mentünk.
Sokszor megbántam már, hogy eladtam mert sok élmény és tanulás fűződik hozzá. Egy klubtárs vitte el akinek a Granadáját ellopták, majd egy másik emberhez került és jelenleg is él csak sajnos már az állapota nem olyan mint rég. Fel is elevenedtek az érzések mikor a jelenlegi tulaja felhívott érdeklődni dolgokról és pont akkor meghirdettek egy 2.9 kombi faceliftet. Sajnos elhomályosult a látásom a rózsaszín ködbe burkolt emlékektől és tavaly megvettem de nagyon nem kellett volna. Mára az alkatrész ellátása borzasztó lett a 10 évvel ezelőttihez képest és egy iszonyúan lelakott darabot vettem. Még nem tudom mi lesz azzal. Kilakatoltattam és most vár az összerakásra meg a műszaki vizsgára csak gyerek és házfelújítás mellett nehezen jut idő rá. De senkit ne szomorítson el ha szerelni kell meg szívás van egy autóval. Neki kell állni és megpróbálni. Sokat tanulhat az ember. Mondjuk főleg a 80-as 90-es évek autóira gondolok mert azok jóval egyszerűbbek és érdemes fórumozni, márkaklubokhoz tartozni mert ott összeadódik a tudás és valaki mindig tudja a választ ha kérdés merül fel.
Aki kitartó volt és végigolvasta annak nagyon köszönöm! És mindenkinek aki a szívások közben segített.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre tetszik-e és kommenteket is várom legyen-e még ilyen írás később is.
Sziasztok!
